Néha a legjobban akkor döbbenek rá, hogy mi zajlik körülöttem, amikor ott ülök a kocsiban két megbeszélés között, és megpróbálok nyugtatóan levegőt venni… vagy este, amikor a mosatlan bögrék és a szétmaradozott papírok között próbálom összerakni az életemet. És akkor megállok egy pillanatra…
Miért is nem volt még olyan napom, ami végre csak rólam szólt?
Nem arról, hogy kinek mit intézek, kinek mit fejezek be, kivel vagyok türelmes, kedves…
Hanem, hogy én mit érzek, mit akarok, mire vágyom… Valahol a nyúzott napjaim közepén egyetlen kérdés motoszkál a fejemben: Hol vagyok én a saját életemben?
Reggel még vezető vagyok…
De nem egy “tökéletes vezető”, aki mindig megmondja, mi legyen. Hanem az, aki felveszi a tempót, hogy minden rendben menjen. Megoldom, amit mások nem tudnak. Kiszolgálom a csapatot, hajtok a határidőkkel, pörög az agy.
Tartom a pánikot, miközben a kávét próbálom kortyolni, és valahol, a türelmem végén ott egy halk kérdés:
„Mi van velem?”
A vezető, akit lát mindenki, de elfelejti, hogy ott van egy másik én, aki épp most próbál megszabadulni a folyamatos megfelelés kényszerétől. Miért érzem, hogy csak akkor vagyok értékes, ha mindenki mást irányítok?
Szuperanyu délután, szerető este – és én…?
Gyerek a karomban, pelus a kezemben, türelem a szívemben – mindenkiért ott vagyok, mindig. A homokozó szélén bölcseket mondok, este ölelek, gyógyítok, mosolygok… de egy ideje nem kérdezi senki, hogy én jól vagyok-e. Ha mindenki másról gondoskodom… ki gondoskodik rólam? Hol vagyok én ebben az egészben?
És nem, nem arról van szó, hogy „képzeld, tökéletes anya vagyok.” Hát persze, hogy odafigyelek, hogy minden tiszta legyen, hogy a gyerekemnek minden új dolgot megtanítsak.
De mi van, ha közben elfelejtem, hogy nem csak anya vagyok?
Mi van, ha a szorongásos pillanatok közepette, amikor hazaérek és mindent az utolsó pillanatra hagyok, elfáradok?
Ez nem a szuperanyaság ideje, hanem az újabb nap, ami arról szól, hogy mindent jól csináljak. De tényleg jól csinálom?
Este feleség vagyok…
De az a feleség, aki közben a párjának próbál elmesélni valamit, miközben az agya azon pörög, hogy vajon mi történhetett volna, ha másképp csináltam volna?
Mert reggel óta ott pörög bennem a kérdés: Mi van, ha nem vagyok jó mindenben, amit csinálok?
De nem, nem lehetek gyenge. Nem mondhatom, hogy elfáradtam. A társadalom, a család, a munka azt várja, hogy mindent együtt kezeljek – közben pedig valahol ott ül egy nő, akit elfelejtek minden nap.
Mi történik, ha mindent vállalsz, de közben elfelejted önmagad?
Mi történik, ha túlvállaljuk magunkat, és közben nem találunk időt arra, hogy önmagunk legyünk?
A női szerepek számos kihívást rejtenek, és sokszor érezzük azt, hogy mindenkinek mindent meg kell adnunk: anya, karrierista, feleség, szerető, vezető – mindegyik szerepben meg kell felelnünk, miközben elfelejtkezünk arról, hogy mindezek közepette mi magunk is emberek vagyunk, akik időnként pihenésre, feltöltődésre és önmagukra van szükségük. A kiégés és az önelfogadás hiánya sokszor csak tünetek, melyek azt mutatják, hogy túlvállaltuk magunkat, és már nem tudjuk, hogy mikor volt utoljára olyan pillanat, ami igazán rólunk szólt.
A kiégés és az önelfogadás hiánya – Mikor válik a túlvállalás terhévé?
A túlzott megfelelési vágy, a karrier- és családcentrikusság, valamint a párkapcsolati elvárások mind egy irányba vezetnek: a kiégéshez. Kiégés alatt nemcsak a fizikai fáradtságot értjük, hanem a belső ürességet, az érzelmi kimerültséget is, amikor már nem tudsz elég jól szerepelni a saját életedben. Az anyaság és a munka közötti egyensúly keresése gyakran válik lelki teherré. De mi történik, ha nem hallgatunk a saját igényeinkre?
Ha nem hallgatsz a saját igényeidre, fokozatosan elveszíted a kapcsolatot önmagaddal. Ez szorongáshoz, depresszióhoz, önértékelési zavarokhoz vezethet, emberileg pedig eltávolodhatsz azoktól, akiket szeretsz – és önmagadtól is. A belső feszültség előbb-utóbb testi tünetekben is megjelenik, mint például alvászavarok, emésztési problémák vagy krónikus fáradtság. A mindenkinek való megfelelés közben megfeledkezel arról, hogy te is számítasz. És egy ponton már nem tudsz őszintén örülni semminek, mert mindig valaki más elvárásai szerint élsz.
A pszichológiai kutatások és a coaching tapasztalatai is alátámasztják: ha nem találunk időt arra, hogy magunkkal foglalkozzunk, hamarosan elkezdjük elveszíteni azt a nőt, aki valaha voltunk. Miért fontos, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt? Azért, hogy újra kapcsolatba kerülhessünk önmagunkkal, és másokat is egészségesebb módon tudjunk támogatni.
Hogyan találj vissza önmagadhoz?
A legtöbb nő, aki egyensúlyozza a karrierjét, a családját és a saját személyes életét, időnként elfelejti, hogy mi az, ami valóban őt boldoggá teszi. Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz a zűrzavar közepette? Hogyan adhatunk magunknak időt arra, hogy újra önazonosak legyünk?
A legelső lépés az önreflexió. Mi az, amit valóban szeretnénk? Mi az, amire vágyunk? Milyen szerepeket vállalunk, és mi az, amit önként és dalolva elfogadunk, mert azt hisszük, hogy így kell viselkednünk? Mi az, amit csak másoknak teszünk, de mi igazán nem szeretjük?
Praktikus lépések a női egyensúly megtalálásához – Hogyan kezdj el változtatni?
Ha szeretnéd megtalálni az egyensúlyt, első lépésként próbáld meg a prioritásokat átértékelni. Mi az, ami számodra valóban fontos? Hogyan tudod kiszabadítani magad a mindennapi pörögésből? Hogyan találhatod meg az időt arra, hogy önmagad legyél, miközben az összes többi szerepedet is vállalod?
1. Érdemes bevezetni egy napi rutint, amelyben van időd magadra is. Lehet ez egy reggeli meditáció, egy séta a természetben vagy egy könyv elolvasása.
2. Tudd meg, mik az igazi vágyaid, és különítsd el őket a külső elvárásoktól. Mit szeretnél valójában – nemcsak mint anya vagy feleség, hanem mint egy nő?
3. Állítsd fel a határaidat. Ha mindig mások igényeit próbálod kielégíteni, nem marad erőd magadra. Ne félj nemet mondani, és ne legyen bűntudatod miatta.
A coaching és a pszichológiai munka segíthetnek abban, hogy újra felfedezd magad, és tisztábban lásd, mi az, ami igazán fontos a számodra. A coaching segít feltárni azokat a témákat, amelyek akadályozzák a női egyensúly megtalálását, hogy felismerd a kiégés jeleit és megtaláld az utat a belső harmónia felé.
És ha ma este megkérdezné tőled valaki: „Hol vagy te ebben az életedben?” – mit felelnél?
A legfontosabb kérdés az, hogy ne csak a napi teendők határozzák meg, hogyan érzed magad. A legjobb válasz arra a kérdésre, hogy hol vagy az életedben, ha megtalálod a módját, hogy újra kapcsolatba kerülj önmagaddal.
Az önmagunkra találás nem luxus, hanem szükséglet!
Lépj velem egy új, izgalmas útra önmagad felé! 
Üzenj nekem!
A szakmai segítő beszélgetések során felfedezed a MEGOLDÁST ami BENNED van, és válaszokat kapsz az elakadásaidra, problémáidra, és rávezetlek a célod felé vezető útra.