„A gyerekeim kirepültek – és most mihez kezdjek?” Életközépi válság, újrakezdés, önmegvalósítás

A gyerekek kirepülése az élet egy olyan fordulópontja, amit sokan nem is vesznek észre, hogy elérkezett.

Amikor az utolsó gyermek is elhagyja a házat, ott maradsz a csendben, az üres falak között, a mindennapi teendők, a munkák, a háztartás és a főzés nélkül.

És akkor felmerül benned a kérdés: „Most mihez kezdjek?”

Az üresség érzése elnyelhet, mintha egy nagy űr tátongana a szívedben, amit már nem tudsz betölteni. A sok éven át tartó, családra épülő életed egy pillanatra leáll, és hirtelen nem tudod, ki vagy.

Hogyan folytathatod, amikor már nem az ő életük körül forog a világ?

Marika is pontosan így érezte. Évekig az ő szerepe volt az, hogy mindent a gyerekeiért tegyen. Az ő fő anyai feladatának tekintette az, étkezéseik, iskolai programjaik és problémáik, ami kitöltötték minden egyes percét – az időt, az életét. De egy nap, amikor a gyerekek már nem tértek haza – kirepültek -, a ház hirtelen elnémult, és Marika szembesült a tényekkel: elvesztette azt, ami évekig a mindene volt. Az üresség nemcsak a lakásban volt jelen, hanem az életében is. Képtelen volt megérteni, mi történik, hogyan érezheti magát ilyen elveszettnek. Az volt a legfájdalmasabb, hogy nem volt kivel megbeszélni ezeket az érzéseket – nem volt senki, aki igazán megértette volna őt. A gyerekeinek szükségük volt rá, de most már ő érezte azt, hogy ő is szeretne újra fontos lenni, de nem tudta, hogyan.

Mi segíthet a változásban?

Hogyan találhatod meg önmagadat, amikor úgy érzed, hogy a világ körülötted megváltozott? Az első lépés mindig az, hogy ne hagyd magad elveszni a saját fájdalmadban. Ha mindent a gyerekeidre helyezel, ha a megoldásokat mindig az ő életükre akarod szabni – mondjuk bejelentés nélküli, ad-hoc látogatásokkal vagy állandó, semmitmondó telefonhívásokkal próbálkozol –, csak magadat terheled még jobban. A gyerekeidnek nem ez a dolga, hogy rád építsenek. Az ő életük más irányba fejlődik, és ők egyéni utakon járnak. Te pedig nem maradhatsz ott, ahol ők hagytak.

Ahelyett, hogy folyamatosan keresnéd a kapcsolódást a gyerekeiddel, próbálj meg egy kis időt adni magadnak.

Az első lépés lehet, hogy csendben, egyedül rálépsz arra az útra, amelyről eddig talán elfeledkeztél. Nézz bele a saját tükörképébe, és kérdezd meg magadtól, hogy mi az, amit te szeretnél igazán. Milyen vágyakat, kívánságokat ástál el az évek során? Mi az, ami igazán örömet hozna, és miben találnál új célt? A válaszok talán nem jönnek azonnal, de az önismeret és a türelem segíthet abban, hogy rátalálj a saját hangodra.

Második lépésként érdemes a mindennapi teendők mellett – ne vedd magadra az örök „háztartásimunka” jelmezét időkitöltés gyanánt, ez hibás döntés – merj tudatosan teret adni az új kihívásoknak. Próbálj ki új dolgokat, olyanokat, amelyekre eddig nem volt időd. Lehet ez egy új hobbi, egy utazás vagy akár egy új tanulási lehetőség, ami segít abban, hogy ismét felfedezd önmagad. A kulcs abban rejlik, hogy ne engedd, hogy a múlt rabja maradj. A változás nem feltétlenül egy fájdalmas folyamat – lehetőséget ad arra, hogy újra értékeld az életed és megtaláld a boldogságot.

Harmadik lépésként ne félj másokat keresni, akik ugyanazon az úton járnak, és akikkel közös célokban találkozhatsz. A barátok és családtagok segíthetnek, de talán érdemes egy olyan közösséget találni, ahol valóban megérthetik a helyzetedet. Ne hagyd, hogy a félelem vagy a bizonytalanság megakadályozzon abban, hogy segítséget kérj, amikor szükség van rá. Néha már az is elég, ha valakivel beszélgethetsz, aki őszintén megérti a helyzetedet.

Marika, miután megélte ezt a változást, fokozatosan visszatalált önmagához. Megtanulta, hogy a saját élete nemcsak a gyerekeiről szól, hanem róla is. Ma már nem az üresség tölti ki, hanem a tudat, hogy képes újra élni, új célokkal és vágyakkal.

Lehet, hogy te is ott tartasz, hogy nem tudod, hogyan kezdj bele

De tudd, hogy nem vagy egyedül. Az első lépés az, hogy ne félj szembenézni a változással. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz egyedül elindulni ezen az úton, ne habozz segítséget kérni. Az első lépés a legnehezebb, de utána minden könnyebbé válik. Én itt vagyok, hogy támogassalak, – kövess a sociálmédia oldalaimon és itt a blogon-, ha úgy érzed, szükséged van egy kis útmutatásra.

Találj vissza önmagadhoz, és kezdj új fejezetet az életedben.

A blogcikkben szereplő személy neve nem valós; csupán a szemléltetést szolgálja, és a valósággal való bármilyen egyezés pusztán a véletlen műve.